KŐKEMÉNY KONCERTKRITIKÁK

Ahogyan egy nagyon-nagyon új keletű közmondás tartja: rokkra pank mindig gyógyír a bajban, ezért hát a Nagyszínpad felé vettem az irányt, hogy megtekintsem a Fürgerókalábak nevezetű sátáni lelkületű, obszcén témákat gyakran feszegető, ezáltal gyermekeink lelki világára rendkívül káros horda kulturális köntösbe bújtatott, ámde végtelenül visszataszító előadását. Nos, azt hiszem, mindent elmondtam arról, miért is nem tudom nem szeretni őket.
Majd színpadra léptek Szekszárd rémei, ránk szabadítva olyan visítva nyihogásra ingerlő szerzeményt, mint a Tanyabuli, az Aranka Néni, a Britniszpírsz, a Fika, vagy éppen az immár örök himnusszá avanzsált Buzis Dal. Iszonyat jól nyomta a négy arc, de a csapat legfényesebben ragyogó ékköve megint csak Acélos Bali volt, aki egy szál csíkos rövidnaciban nyomta, így a hölgy rajongók mindvégig gyönyörködhettek David Hasselhoffos felsőtestében. A koncert legmeghatóbb momentumaként jegyeztem fel, mikor is így szólt Andrásra látván, hogy éppen kiönti az ásványvizet a színpadra: “azonnal töröld fel, este itt énekel az Endre, el fog csúszni!” A rocktestvéri összetartás ékes példája lehet ez mindannyiunk számára, azt hiszem. (Shock!, EFOTT, 2004. július 24.)

A Fürgerókalábak délután 4 körül lépett fel. Öröm volt nézni a gyülekező punk tömeget, bár a legtöbben még féltek tombolni... Korán volt és nagyon meleg, egyáltalán nem a banda érdemeinek szólt. Nagyon jól játszottak, és hozták bolondos formájukat, a hőség ellenére is pörögtek, bohóckodtak. A közönség ráadást is szeretett volna, de el kellett menniük, mindenki nagy bánatára. (Rockgyémántok, Verkeri-tó Fesztivál, 2004. június 19.)

Fürgerókalábék hozták szokásos jó formájukat. Acélos Balázs vezérletével felszántották a színpadot. Zeneileg nagyon király volt, de ezzel a szövegvilággal továbbra sem vagyok kibékülve. (Punkportal, Új Hullám Fesztivál, 2004. június 26.)

Talán a Fürgerókalábaknak ártott leginkább a tompa, gerjedő megszólalás. Tudvalévő, hogy szövegeiket áthatja egyfajta idiotisztikus humor, ami csak akkor az igazi, ha hall is belőle az ember valamit. Ezért aztán sokan nem tudták mire vélni a kásás punk dalokat és sebtiben elhagyták a termet. Pedig így is nevethettünk a közönség között szaladozva gitározáson, a sok vicces átvezető szövegen, vagy azon, hogy milyen nagy komolysággal tudnak dalolni. (?)

16 órától már kiélhettem magam a Fürgerókalábak nevű tánczenekar hangversenyén. Aki ismeri őket, az el tudja képzelni a bulit. Aki nem, annak meg nem lehet elmondani, ezt át kell élni egyszer. Humor, őrület és pörgés a köbön! Balage Steel és Andris a szokásos módon őrült fejeket vágva szívatták egymást a koncert alatt, amihez Robin is csatlakozott néha, bár mintha most kicsit visszafogott lett volna. A demo és a két lemez legjobb dalai hangzottak el (Szőrös lábú lány; Dezső; Doghri Nadi!; Tanyabuli; Aranka néni; Blúz; Cseresznyepaprika; Vákuum; Mobil; stb.) és persze az elmaradhatatlan örök sláger Buzis dal, amit egy emberként üvöltött a közönség. (Passzió, Vekeri-tó fesztivál, 2004. június 19.)

Miután felpakolták a saját dobcuccukat, következett a Fürgerókalábak. Kurvajól nyomták, csak a számok rövidnek tűntek. Ennek a titkára csak a buli legvégén jöttünk rá, ugyanis az öltözőben ott figyelt a számlistájuk, és a számok nagy részét ömlesztve játszották, néha alig tudtam követni, hogy mit játszanak. Hatalmas denszelést lenyomtunk, és érdekes módon az emberek jórésze beállt a színpad elé, mint valami stadionos bulin. Még kisebb korom kedvenc slágereire küldtem én is rendesen, az újakra nem annyira. A végén úgy éreztem, hogy az FRL kibaszott jól küldte, hatalmas volt a hangulat, de valami hiányzott, és ettől teljesen szarul lettem. Talán én vagyok kevésbé nagy rajongó, mint régen, talán ők lettek profibbak (hiányzott a spontaneitás?), nem tudom. Mindenesetre valami nagyon nagyon nem volt ott :-( (Punkportal, Vörös Yuk, 2004. március 26.)

A Fürgerókalábakra persze teljesen megtelt a terem. Hátulról figyeltük az eseményeket. Kb. egy szokásos koncertet nyomtak le. Az FRL jó, ha már kicsit ki is nőttem ezt a stílust. Boldogan énekeltem a számokat, az egyik hc-metalra még pogózni is bementem. (Punkportal, Vörös Yuk, 2004. március 26.)

A Fürgerókalábak érkezett a színpadra, jó rég nem láttam őket. Úgy döntöttem, hogy ma jól fogom érezni magam, és nem foglalkozom semmivel, így aztán boldogan énekeltem "fiatalkorom slágereit". Pont jó arányban szerepeltek régi és új számok, tombolt a közönség, én is beálltam pogózni természetesen. A body surf már nem ment, egyből lepottyantam, nem tartottak meg az emberek. Az első sorban fiatal lányok fényképezték a zenekart mobiltelefonnal. Volt is látnivaló, Blamázs újabb érdekességgel készült a közönségnek. Egy speciális alsóneműt vett fel a buli kedvéért: egy férfi-tangát, elől elefánt formában kialakítva. Szuperül nézett ki benne. :) A koncert során megkapták a magukét az ex-Smafu tagok, sőt, a PunkPortálnak is kedveskedtek egy számmal. Igazán meghatott. Most, hogy már a metálabb zenékben is kezdek elmerülni, tudtam értékelni a metálos számok alatt a duplázó hangját. Hát igen, ilyet nem tud a dobgép. (Punkportal, Kultiplex, 2004. február 7.)

A Fürgerókalábakat nem akartam megnézni, mert utájluk őket. Nagyon. Ők is minket. Szintén nagyon. Amikor találkoznuk, olyankor verekedni is szoktunk. És a ventillátort is direkt mi intéztük olyan alacsonyra anno... Mielőtt bárki is komolyan venné az előbbi mondatokat, sietek leszögezni, hogy csak vicceskedtem. Ahogy Baliék is erre építik karierjüket. Remekbeszabott hangversenyük a szórakoztatás csimborasszója volt. Tényleg. Egyszer mindenképpen meg kell nézni őket, hogy utána alig várd a következő FRL bulit! (Rockgyémántok, Sziget, 2003. augusztus 1.)

...17:00 -kor kezdett a Fürgerókalábak, és oket meg akartam nézni. Átballagtunk a Hammer színpadhoz, ahol már lassan el is kezdodött a koncert! Amúgy borzasztóan meleg volt bent a sátorban! Aztán ahogy bejelentették a kezdést, hatalmas sikoltozás vette kezdetét! A "Kakapisi" címu számmal kezdtek, majd jött a "Bal herém". Voltak számok a Katasztrókáról is szép számmal. Volt "Britni Szpírsz", "Fika", "Blúz". Az elso albumról csak a "Szorös lábú lányt" játszották. Volt még néhány nagy sláger, többek között az "Aranka néni", "Hardkór", a klipesített "Gy.Ú.R.O.K"., de amit a legjobban vártam, azt a végén eljátszották! Ez volt a "Tanyabuli", amin elég nagy bemozdulás volt! (Skatepunk, Sziget, 2003. augusztus 1.)

A Fürgerókalábakon már elég sokan voltak. Volt is zúzás rendesen. Játszották a slágereket (Buzis dal,GY.Ú.R.O.K.). Elég rendesen táncikált a nép, voltak csajok is szép számmal. Még szörf is volt az "ingyom bingyomon", nem tudom hogy ez-e a címe, de errol szólt :)). Igaz, hogy csak egy "FRL-fant", hurcolásztak egy darabig, más nem használta ki a lehetoséget. Ok-mint fozenekar-többet játszottak egy óránál, volt is négy ráadásszám. Külön élmény volt a gitáros nyakig felhúzott alsógatyája, meg a megszámlálhatatlan mennyiségu szarvacska mutatás az énekestol. Végig gondot jelentett a fejszerelések védelme, párszor keményen nekivágódtak a ládáknak, még a dobnak is nekiestek. (Skatepunk Site, Hatvan, 2003. július 11.)

Ismét a B szinpadhoz látogattam, ahol már a Fürgerókalábak kezdte meg műsorát. Már egy korábbi koncertjükről szólva említettem, hogy a punkhoz sorolt zenekarok között a FRL azon kevesek egyike, akiket magam is kedvelek; és bulijaik is igen hangulatosak. Most sem volt ez másként, bebizonyították az előttük fellépő neves punkzenekarokhoz képest mennyivel színvonalasabb és egyben élvezetesebb a zenéjük.
Pörgős műsorukban elég sok új dalt hallhattunk a hamarosan megjelenő Katasztróka című albumról, de olyan 'klasszikus' slágereik is elhangzottak, mint a Bal herém vagy a Buzis dal. Az új lemezben sem fogunk csalódni, biztos vagyok benne; a hallottak alapján zeneileg még szélesebb spektrumon fognak mozogni, mint a Róka-mókán tették (Metal News, Debrecen Vekeri tó, 2003. június 20.)

Ugyan nagyon sajnáltam, hogy a SFF koncert elmaradt, mert az utóbbi időben elég ritkán volt szerencsém élvezetes fellépéseikhez, de szerencsére a beugró Fürgerókalábak alaposan megvigasztalt! Aki még nem látta élőben ezt az eszement társaságot, annak sürgősen meg kell néznie őket - persze csak ha nincs beoltva humor ellen! Senkit se befolyásoljon az a tény, hogy punk-zenekarnak titulálják őket, mert van itt minden, a Hardkórtól elkezdve a death-metalos Doghri Nadi-n keresztül a Guns-os lírai Buzis dal-ig. És a szövegek! Hát azok a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetők megszokottnak. A színpadi show is óriási volt (mint mindig), a fiúk úgy pattogtak a deszkákon, mintha gumibogyószörpöt ittak volna. Volt még ezen kívül Persoczki Gábor-hasonmásverseny is, meg tiszteletadás a Wackor zenekar megjelent tagjai előtt, fülnyalás, stb. Bár a fiúk ezúttal (gyakori szokásukkal ellentétben) nem vetkőztek le teljesen, ám így is egy hatalmas BULIT csaptak, a közönség röhögőizmainak legnagyobb megelégedésére. Azt még mindenképp meg kell jegyeznem, hogy a banda nagyon jól zenélt, és produkciójuknak új lendületet adott a japcsi dobos lecserélése Moldoványi Janira (ex-Dying Wish). Egyetlen problémám akad csak: mikor jelenik meg már végre valami új hangzóanyag?! (Ragyogás, Székesfehérvár, Káosz fesztivál, Bahnhof, 2002. 10. 31.)

Az ezt követő Fürgerókalábakat már nagyobb érdeklődés kísérte. A punknak nevezett csapatok közül szinte egyedüliként tudnak engem is megérinteni zenéjükkel, ami talán pont a punkos hozzáállás hiányának tudható be. Énekesüknek ugyanis - a legtöbb punk csapattal ellentétben - igen jó hangja van, a tiszta énektől a hörgésig mindenre képes, és a nem túl bonyolult dalaikat legalább pontosan képesek elővezetni. Én inkább egy poénos rock'n'roll csapatnak mondanám őket, mindenesetre Rókamóka kazettájuk idióta szövegeit magam is kívülről fújom. Legutóbb vagy másfél éve láttam őket, azóta kiegészültek Moldoványi János (ex-Dying Wish) dobossal, aki igen nagy lendületet adott a csapatnak. Igy már nem kényszerülnek a dobgép adta keretek közé, és ezt jól ki is használják. A koncertet rögtön vagy négy, szünet nélkül egymásba fűzött lendületes tétellel nyitották. Már itt láttam, hogy bizony ismét nem fognak hibázni. Szinpadi mozgásuk egyedien dinamikus és őrült, főleg ami Acélos Balázs gitárost illeti. A kazettáról már ismert számokban is variálták a tempókat, végig ötletes volt a műsor. Az előadott új számok is hasonló szellemben fogantak, mint a régiek, poénokban bizonyára nem lesz hiány. Elsőre a doomos riffel (!!) előadott Porszívó ragadt meg bennem. (Headbanger, Debrecen, Vigadó, 2002. 12. 07.)

Nem túl nagy számú néző előtt kezdte a "nadrágletologatós" négytagú Fürgerókalábak rövidke programját. Ők a tavalyi Hegyalja fesztivál egyik kellemes meglepetése voltak, ám most az "erő nem volt velük". Az előzenekar szerepét betöltő csapat kissé erőtlen, kesze-kusza hangzásban lökte négyakkordos, vidám dalait, a polgárpukkasztásról pedig az énekes srác gondoskodott, aki a négyhúros nagszert piszkáló "melós" hónaljszőrzetét tépkedte kifelé, majd elfogyasztotta azt (!), de néha csókolózott is társával! (Ők se a jelenlegi kormányra adták voksukat, az tuti.) (Rockinform, Miskolc, 2002. 04. 05.)

A közönség önfeledt pogózása a totálisan eszehagyott Fürgerókalábak műsora alatt, ha lehet, még tovább fokozódott. zeneileg nem egy nagy bonyolultság, amit játszanak, (nevezzük mondjuk talán lazább punknak a dolgot; ők amúgy debilkórként definiálják önmagukat), azonban teljesen beteg és mókás dalszövegeikkel mindenképp extrabizarr színfoltját képezik a palettának. Az olyan Fürge-klasszikusokat, mint a Bőrnadrág, a Buzis dal, vagy a GY.Ú.R.O.K. , egyként nyomta az elöl pogózó keménymag, és a brigád is szemmel láthatólag jól érezte magát. Látványilag szerintem mindenképpen a gitáros Acélos Balázs viszi a prímet: afféle punk rockerbe (vagy mibe) oltott fiatal Angus Youngként, teljesen egyedi mozgáskultúrával ropja a színpadon - nem semmi látvány, azt biztos! A zenekar ízig-vérig szórakoztató: ha mókára és kacagásra vágysz, Fürgééket semmiképp ne szalaszd el! (Metal Hammer, Cadaveres de Tortugas lemezbemutató koncert, Székesfehérvár, 2002. június 14.)

Már erősen avétos voltam, amikor a Fürgerókalábak elkezdte műsorát a teli Wan2 sátorban. Most láttam először őket, de a késői időpont ellenére is emlékezeteset alkottak. Robin és Balázs a számok közt folyamatosan nyomatta a hülyeségeket, hergelték egymást, egyszóval jól érezték magukat. Persze a jókedv hamarosan átgyűrűzött ránk is, így amikor a Buzsi dalhoz értünk, már mindenki - fiú/lány - egyként nyomta a szöveget. Annak ellenére, hogy debilkór bandának tartják magukat, egész profink zenéltek és jól is szóltak. Ráadásul mindezt úgy, hogy végig pattogatak a deszkákon, mint a nikkelbolhák. A Rókáknak a vicces számok és a lököttség mellett nagy erőssége Robin is, aki ármit el tud énekelni a death metaltól Katona Kláriig. A FRL hazánk kincse, mindenki nézze meg őket élőben, ha teheti. (Metal Hammer, Sziget 2002. 08. 02.)

A Fürgerókalábak gitárosa kajak be volt tépve (egyik előzenekar volt). Elsőnek csak lestem, ki az a hülye gyerek, aki a gitárral a nyakában körbe-körbe nyargal a csarnokban. (Playback-ről ment a zene, a csarnok meg szinte üres volt a produkciójuk alatt.) Aztán egyszer csak azt látom, hatalmas bakugrásokkal nyomul a színpadon. Öt perc múlva megint arra pislantok, hát egy szőrös segg világít. Szóltam a többieknek, lessék már meg, jól látok e? Hát jól láttam. Pólóban és egy szál pöcsben ugrabugrált. Egészségére. (Egy hozzászólás a Punk Portál fórumán)

Na a Bankrupt után következett a Fürgerókalábak, ami egész egyszerűen szuper volt. Régen röhögtem ennyit. A zene szuper volt, mégis a legnagyobb élmény a pultos hölgy arca volt (cca. 50 év), amikor Balázs a farkát lobogtatva száguldozott fel-alá a teremben. (Geller, Pindur Pandur Fesztivál, 2002. 02. 02.)

Délután kettő felé járt az idő, dögmeleg, nagy sátor, és készülődik a zenekar, a Fürge Rókalábak, s cimboráim javaslatára szolidaritásból velük rohadunk a sátorban. Hamarosan hárman nekivágnak a produkciójuknak, nincs sok idejük, kicsi csúszás van. Jönnek a számok, majd egy huszáros érvágással az igazi sztár mintájára pózoló, gitárművészről lekerül a póló, sőt az énekes is jobbnak látja, ha megszabadul fölösleges ruhadarabjától. A hangulat fokozódik, a meleg egyre elviselhetetlenebb, érzi ezt a gitáros kolléga is, aki elérkezettnek látja az időt arra, hogy a rövidnadrágot is maga mögött hagyja. Közben persze tovább ugrál és penget. Aztán a csúcspont a "nem vagyok buzi" című szám előadásakor következik be, hát igen, virtuózunk a boxeralsót is fölöslegesnek ítélve adja elő magát.Ugrál, őrjöng, mutatja a fehér bálnát a közönség felé, majd a refrénhez érve elkezdi nyalogatni az énekes vállát. Tuti siker. A hangmérnöktől egy erős "köszönjük" hangzik el és a srácok véleményük szerint egy picit korán, de elköszönnek. Nem baj, király volt! (Mert, Hegyalja Fesztivál, 2001. 07. 14.)

A Fürgerókalábaknak sikerült beírnia nevét a Hegyalja Fesztivál Nagy Emlékkönyvébe. Méghozzá azzal, hogy őket zavarták le a szervezők első ízben a színpadról. Történt mindez a hatodik szám után, éppen a "Buzis dal"-uk közepén. Ekkor ugyanis Acélos gitáros úr kivetkőzött magából és nadrágjából, lóbálta szerszámát és nyalogattatta mellbimbóját, ezt egyesek nem nézték jó szemmel. (Nem csoda, ha már nincs mivel feltűnést kelteni... - a szerk.) Eddig tartott a bohókás, dobgépes, punkos róka and roll trió tündöklése, ámbár bukásról nem beszélhetünk. Egyetlen perc alatt több százan jegyezték meg nevüket. (Rockinform 94. szám, Hegyalja Fesztivál, 2001. 07. 14.)

A legnagyobb show-t a Fürgerókalábak együttes tartotta délután kettőkor. Régen láttam ennyi embert ilyen zenei stílusú koncerten. Hiába srácok, közeledik a ti időtök, a számaitok lassan már nem slágergyanúsak, hanem ismert számok lesznek! Nemrég vettem csak észre, hogy amikor valahol szóba kerül a zenekar, akkor mindenki ismeri az együttes gitáros-szövegíróját, Balit. A koncert csúcspontja "megint" az volt, amikor Baliról lehúzta az énekes a gatyáját és ráhúzta a gitáros fejére. De itt sajnos vége is szakadt a bulinak és rejtély övezi, hogy vajon lejárt az idejük vagy a szervezők szállították le őket produktumuk miatt a színpadról. (Underground, Hegyalja Fesztivál, 2001. 07. 14.)

Egy óra után az összesés határán botorkálva a Wanted sátorhoz keveredtem, abban a reményben, hogy a Fürgerókalábak is produkál valami jót, ám ezúttal katasztrófálisan gyengék voltak a fiúk. (Relax, Sziget, 2001. 08. 03.)

Az igazi punkzenét előadó szekszárdi srácokat nyilvánvalóan szakértőknek, de kevésbé szakértőknek sem kell bemutatni, általában minden jelentősebb és valamirevaló fesztiválon nyomják az eksünt. Gyárilag őrültek, szövegeik fülbe- és agyba mászók, no és a színpadi show sem piskóta. Rajongóiknak, de főleg az ártatlan lelkű első bálozóknak üzenik: készüljön fel mindenki mindenre! (Napló, 2000. február 11.)

Aztán hajnali kettőkor végre jött, amire vártam: a Fürgerókalábak. (debilpunk dobgépkísértettel, fergeteges színpadi ugrálással és grimaszokkal). Ennek a zenekarnak már rég országos sztárnak kellene lennie.

A következő fellépő a Fürgerókalábak volt, magyarország egyik legidétlenebb punkegyüttese. A közönség egyik lelkes tagja annyira magáénak érezte őket, hogy késztetést érzett velük játszani. Először csak a színpadon ugrált, de utána beült a dobok mögé (ugyanis a Frl-nál nincs dobos) és megmutatta a tehetségét:-) Példát természetesen sokan vettek tőle és többen felmentek a színpadra egy-egy szám erejéig. Szinte sztrájk tört ki a "Buzis" dalnál (egy fiú és egy lány a színpadon lassúzott)! Természetesen a megszokott formájukat hozták, tehát együtt ugrálástól kezdve minden volt ott! Az előadás "csúcspontja" talán az utolsó szám vége volt, amikor az egyik gitáros lehúzta a nadrágját... Azt hiszem nincsenek gátlásaik! (Underground, Bem Rockpart, 2001. 02. 10.) 

Egy hirtelen ötlettől vezérelve a Wanted felé vettük az irányt Szücsivel (egy helyi legenda a deszkások körében), ahol a Fürgerókalábak nevezetű csudabogarak partyztak a színpadon, saját bevallásuk szerint igen szarul. Szerintem azért nem volt az annyira vészes, hiszen a sátor ha nem is színültig, de 3/4-ig tele volt mindenféle furcsa szerzettel, és akkor még nem is csak kizárólag a punkokról beszélek. Különben sem értem, hogy miért nevezik Blamázsékat punk csaapatnak és miért elsősorban a punkok körében ismertek, hiszen ez a háromtagú csapat annál sokkal ravaszabb, mondhatni intellektüell arcokból áll, akik még intellektüellebb emberekhez szólanak rejtett utalásokkal. (he-he, persze a helyzet ennél sokkal egyszerűbb, de jól esik így gondolni, na.) Mentek sorra a slágerek, val herém,aranka néni, buzis dal meg satöbbi, Acélos vágta a pofákat, metálgitározott, ugrál, ahogy aztat kell neki csinálni, a közönség pedig éljenzett, a lányok elcsukló hangon ordították együtt a szöveget Andrással, sírtak, levetették pólóikat és alsóneműben nyomultak tovább - a színpadig meg sem álltak. Talán ez okozhatta Balázska dekoncentráltságát, és a buli siralmass végkifejletét, szerintük. Szerintem akkor sem volt az annyira vészes... (Vol 10. fanzine, Sziget 2000.)

Szekszárdon idén már hetedszerre rendezték meg a négynapos Rockmaratont, melynek első napja igazi csemege volt a punkzene kedvelőinek, hisz öt punkzenekar is fellépett. A sort délután három órai kezdettel a Fürgerókalábak nyitotta egy Blitzkrieg Bop próbálkozással, de ez valahogy mégse jött össze, kb. a felénél abbahagyták valami hiba miatt, és inkább belekezdtek a Pattanás című slágerükbe. Még két saját számot adtak elő, miután újra nekirugaszkodtak a Ramones feldolgozásnak, de ismét nem sikerült, a dobbal volt valami gond. Kis technikai szünet után megint belefogtak a punk alapműbe, és végre most már ment, mint a karikacsapás (igaz, jóval gyorsabban az eredeti számnál). Ennek örömére néhány tucat punk ezután már szünet nélkül pogózgatott a rettentően magas színpad előtt, és a buli is gond nélkül folytatódott. A repertoárban egyenlő arányban szerepeltek saját számok és feldolgozások, az utóbbiak közül a Frappáns Marhaságok: Mi A Szar..., az Ó, Te Drága Klementina és a 100 Folk Celsius: Túró Rudi okozott nagyobb beindulást. Saját szerzeményeik közül a Gumiszobára és a Szőrös Lábú lányra hívnám fel a figyelmet. Lendületes koncertjük mégse nyűgözött le annyira több ok miatt is. Zeneileg az együttes meglehetősen igénytelen volt, ez leginkább a feldolgozásoknál mutatkozott meg (pl. NOFX: Don't Call Me White), és sajnos néhol azt vettem észre, hogy az énekes hamisan énekelt, mindazonáltal a közönséget sem tudták igazán jó hangulatba hozni. A másik problémám az, hogy durván másfél éve, amikor először hallottam őket, akkor is nagyjából ugyanezeket a számokat játszották. Azért nem akarom őket nagyon lebecsülni, inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon sokat kell még fejlődniük, de már most is van egy stílusuk, ami viszont sokat számít. Egy hármast mindenképp megérdemelnek. (Csörge, 1997. Rozsdaszín Párduc fanzine)

8 óra tájt kezdett a Fürgerókalábak. Most sem játszottak valami fényesen. A demó csaknem összes dalát elnyomták, de volt egy pár új szerzemény is az olyan dalok mellett, mint a Pattanás, Mutogatós bácsi, Ez a szám. A nagyobb beindulást a Klementina, a Dezső, a menő, a Gumiszoba és a Szőrös Lábú Lááány okozták. Természetesen nem maradhatott ki a repertoárból a Ramones feldolgozás sem. Az egyik szám végén Acélos Balázs beugrott a tömegbe gitárostul, mindenestül. Meg is jegyezte, hogy úgy megnyomorgatták a pöcsét, hogy hereműtétben kell részesülnie. Igaz, hogy a Fürgerókalábak nem a legjobb és nem a legprofibb punkzenekar, de ez a buli igencsak hangulatosra sikeredett. (Utazó Punkcirkusz, Szekszárd, 1997. Rozsdaszín Párduc fanzine)

A feltörekvő magyar punkzenét a szekszárdi Fürgerókalábak képviselte ígéretes módon. Olyan showt csinált Bambi, az énekes és a gityós Aci, hogy a közönség hátast dobott egyből a röhögéstől. Igazi vidám, önfeledt gyors punk. Látszott, hogy akik különösen nincsenek oda nagyon a "tarajos" zenékért, azoknak is nagyon tetszett "VUK"-ék műsora. Az énekes tökéletes frontember: teljes átélés, tökéletes punkfazon. A gityós Aci pedig totál gátlástalan a színpadon. Semmi lámpaláz, show ezerrel. És a számok is mókásak, jópofák. Mondhatni ők a "Prosectura kistestvérei", de azt gondolom, hogy ez a jelző már nem állja meg a helyét, mert ők már túl jók ehhez... Ja! És nem volt semmi a sárugrálás, sárdobálás a műsor alatt (a'la Green Day-Donnington). (LMS, 1997. Wackond fanzine)

Az idei év Szigetének utolsó punk zenekara hajnali négykor lépett a Wanted színpadra, amikor már mindenki elég fáradt volt. Ezt bizonyította az is, hogy összesen hárman pogóztunk, igaz egy-két számnál azért többen is beálltak. Ilyen volt például egy Rancid feldolgozás, amit a zenekar csak hosszú kérlelés után játszott el (az énekes nem tudta a szöveget). Technikai problémák itt is akadtak: rossz volt az egyik kábel, elszakadt egy húr, stb. Míg hibák- at javították, óvodás verseket szavaltak és a számok között tartalmas beszédeket mondtak (pl. egy egész előadást hallhattunk a krisnásokról). Az egyik szám alatt tripla anális coitust imitáltak, igaz közben nem nagyon tudtak játszani. Egyszóval nagy show volt a színpadon, jól szórakozott a közönség. (Sziget, 1997. Rozsdaszín Párduc fanzine)

A Fürgerókalábak a korábbi tapasztalatok alapján Prosectura-klónként lett elkönyvelve nálam. Ez a benyomásom most teljesen elhalványodott. A gitárosuk egy őrült arc, igazi showman. Már miatta is megérte megnézni őket. (Sziget, 1998. Metal Hammer)

Délután a Fürgerókalábak kezdett primitív szövegekkel ellátott punkkal és egy Dopeman paródiával. (Csörge, 1998. Metal Hammer)

A kezdés nehézségei a szexárdi Fürgerókalábakra hárultak, akik jelenleg a dobost számítógéppel helyettesítik. A maga nemében páratlan, hogy punk-rock banda a dobot computerről nyomatja. Meglepetésemre disznó jól szólt a dob és persze a három megkattant emberkét sem kellett félteni. Acélos Balázs gitáros állandó pörgéseivel és pofavágásaival, gátlástalan megnyilvánulásaival elérte, hogy jópár szempár szegeződjön a csapatra. A kitűnő bemutatkozó demós dalok (Dezső, a menő, Klementina, Pattanás) mellett megdurrantották a poénhegyekkel teleírt Bőrnadrágot és az Ákost. Sőt, a CDT kedvéért egy metal/HC számot is eltoltak, bizonyítva ezzel, hogy a Fürge abszolút nem egydimenziós, szűklátókörű zenekar, hanem egy baromi jópofa, ígéretes banda. (Vakegér, Bonyhád, 1998. Wackond fanzine)

Már elmúlt 7 óra, mikor sikerült beesnünk, ezért az első bandát sajnos lekéstük, de nem volt időnk ezen rágódni, mivel a Fürgerókalábak már javában nyomták poénokkal zsúfolt műsorukat. Igazán bájos produkciót nyújtottak, és ami "ócseny" izgi volt, hogy a színpadon egy románc szemtanúi lehettünk, érzéki csók, hátnyalogatás... Még megjegyeznénk, hogy a srácok ennek ellenére mégis azt hangoztatják, hogy "nem vagyunk ám buzik." Nos, no comment. (Káosz Festivál, Székesfehérvár, 1999. Ragyogás Webzine)

Na hát igen! Fürgerókalábak. Remélem egyszer kiadnak egy koncertfelvételt is, mert a dalok közti monológokat kár lenne veszni hagyni. „Légyszíves ne mutogassatok sátánosat mert leég a kezetek...”. A legnagyobb hepajkodás a Buzis Dalon vette kezdetét. Ez már szinte egy FRL himnusznak tekinthető. A közönség karöltve énekelte velük együtt a „Nem vagyunk ám buzik ez csak a látszat/Távol álljon tőlem, hogy más faszával játszak” refrént kifulladásig.  A nagy meleg ellenére itt már bemozdult a közönség, ment a pogo ezerrel, de nem csak a színpad előtt, hanem azon is a csapatnak köszönhetően. Úgy ugráltak majd beszakadt alattuk a cájg…illetve be is szakadt. Először a basszeros tűnt el a „mélyben” majd követte együttes többi tagja is. A színpad darabokban, összeroncsolva, a banda leamortizálva de legalább fülig érő szájjal mondott köszönetet és itt véget is ért a poéngyár FRL fellépése. (Sörsátor, Székesfehérvár, 2000. Ragyogás Webzine)

Egyedül a Fürgerókalábakat nem nagyon tudtam hova tenni. Aki ismeri őket, elmondaná mi volt?? Mindig dobos nélkül jáccanak? Asszem nem is töltötték ki a műsoridőt, ott is húrprobléma volt, látvanyosan húzták az időt... Asszem ők is érezték, hogy valami nincs rendben, mert kicsit furán (még furábban) viselkedtek a színpadon. A produkciójukban is csalódtam kicsit, bár az is igaz, hogy fáradt voltam az előző zenekaroktól :). Viszont a buzis dal rulz volt :) (Ismeretlen szerző - azt hiszem - a Pepsi Sziget fórumán)

A kissé meleg megjelenésű tagok a tinilét megpróbáltatásairól, nehézségeiről gajdolnak, ha jól értettem. Mindezt jópofi ugrabugrálással és dobgéppel fejelik meg./jézusmária!/ Eszembe jutott, mikor tizenhárom éves koromban haverjaimmal léggitároztam és ugráltam AC/DC-re, akkor jól éreztem magam, most kevésbé. (Bem Rockpart, 2000. október 14. mjuzik.hu)

Szóval nagy nyugiban mentünk be, és ekkor meghallottam hogy megy az FRL. Nagyon meglepődtünk, mert úgy volt, hogy az frl a végén lesz. Na mind1, ezen nem sokat tépődtünk, hanem berohantunk pogózni. Ekkor jött a következő meglepetés: Nagyon kicsi ez a B. rockpart, és nagyon kevesen vannak... Ennek mi nagyon örültünk, bár gondolom a fellépő bandák kevésbé... Fürgerókáék bemondták, hogy a Soup Shop busza felgyulladt, és ezért változik a sorrend. Ez nekem jó volt, mert így előre jött az frl meg a Bankrupt, amik a legjobban érdekeltek.... Az frl hatalmas bulajt nyomott le! Lement a Fika is ami ugyebár nekünk neteseknek már nem volt akkora meglepetés... Hatalmas pogó volt annak ellenére hogy kevesen voltunk. Én nagyon élveztem. (Bem Rockpart, 2000. október 14. Freebooter)