A Katasztrókáról:
Az egész albumon nem nagyon érthetőek a szövegek (mármint hallásra). Egyébként a második fele nekem jobban bejön, mint az első, lehet hogy azért mer metálosabbak arrafelé a nóták. Mindenesetre az ezredforduló metal visszatérésének lassan fél évtizedes távlatából visszatekintve, hozzátéve, hogy ezen az albumon olyanok folytatják a pályájukat, akik a 90-es években a kemény rockzene megújítói, illetve, hogy a pörgős punk'n'roll csapat már valójában az első CD után a lazulás útjára lépett, és sajnos ez az új anyag sem jelent visszakanyarodást a karcosabb, nyersebb, tökösebb irány, a korai időszak mocskos garázsos undergroundja felé, arról nem is beszélve, hogy erre a feltámadásra még a brit grindcoe úttörők legnagyobb hívei sem számítottak, ez az album egész jó. Ezért mondom mindig azt, hogy téved, aki azt hiszi, hogy az underground már kimerítette tartalékait és nincs már olyan mainstream-metál banda, amelyik ne kapott volna lemezszerződést az utóbbi pár évben, és most már csak a projectek jöhetnek, vagy az osztódással szaporodó ismertebb bandák eredményezhetnek újabb formációkat. Azonban ne felejtsük el megemlíteni a negatívumokat se. Számomra csalódást okozott, hogy a korábbi, erősen folk hatású zenéből eltűntek a népi motívumok, és ehelyett valami instrumentális-progresszív-fúziós rocknak nevezett kifinomult, gothic hangulat került a helyükre, melyek néhol az Opeth-et idézik párhuzamként. A gitáros-szintist lehetne talán a csapat motorjának, lelkének nevezni, és neki köszönhető, hogy sose kell besokallni a szintetizátortól, mert ő bármikor hajlandó, és képes megereszteni egy-egy Satriani-minőségű szólót. De mivel negatívumokról van most szó, ezért ezekről a szólókról leginkább az mondható el, hogy ezek a zajfüggönnyel előadott trash, és grind elemeket sem nélkülöző intenzív, mindvégig gyors, elborult, space-es, pszichedelikus lebegések, meg keleti repülőszőnyegen érkező dallamok, melyek néhol melankólikus, bluesos bárzenébe csapnak át, egyszerűen szarok. Összegzésképpen mindössze annyit lehetne elmondani az albumról, hogy ezen anyag sámánisztikus, törzsi atmoszférája miatt mintha az égiekkel teremtene kapcsolatot a zenekar. Az akusztikus hangszereké itt a fő szerep, főleg az elektromos gitáré, a doboké, de álomszép dallamokat csalogatnak elő a fuvolával, hegedűvel, zongorával, és a különféle népi hangszerekkel is, így olyan ez a zene, mintha az ember sűrű erdőségekkel benőtt, ködlepte hegyek között, senki és semmi által nem háborgatva, elmerengve a természet nagyszerűségén egy százezres black/death metál orgián focizna egy frissen levágott disznófejjel, miközben az énekes dallamos vokállal, hörgéssel, és meglehetősen idegtépő rikácsolással tárná elénk a tömegmanipulációt, az álságos politikát, a háborút, valamint a tarháló gumipunkokat elutasító, a kisemberek kiszolgáltatottságát megfogalmazó, valós elkötelezettségről tanúskodó szövegvilágát. Az album borítójáról elmondható, hogy elég dühös lehet mostanában a csapat, erre utal a borítón látható harcos, aki magával a Földdel készül megvívni. Egyébként a szövegek kezdettől fogva a világvégét, az istenek alkonyát, a kvantumfizika beköszöntét, és a paprikás ételeket boncolgatják. Összegzésképpen, aki kedveli a kemény svéd acélt, ezen belül is a Fürgerókalábakat, nem csalódik a lemezben, bár lehetne benne egy kis kosz, egy kis mocskosság, egy kis "ereszd-el-a-hajam" vadság, egy kis "a-torkom-elszorul-ha-erre-az-albumra-gondolok", és egy kis 16 éves, sokat csalódott, magányos és reménytelen, szerelméhez mégis hű, barna hajú, kék szemű, visszahúzódó, önbizalomhiányban szenvedő, néha mizantróp, nagynéha meg gecit nyelő, köv. zkrokat hallgató, költői tehetséggel megáldott lány levelezne hozzá hasonló költő- és filozófuslelkű sráccal, aki hisz a régi idők szépségében, aki magába zárkózó és bolondos egyszerre, fénykép nem fontos, de ha van, azse baj, légyszi írj nekem, egy komoly kapcsolat lenne a legjobb, de mansonisták, bizkitesek, linkesek, blackesek, drogosok, neósok, vegások, gyagyások kíméljenek!
Puding: kiru dallam, szöveg. A nóta felcsendülésekor Kalapács Jóska adott hangot megdöbbenésének: "Hát belecsaptak a közepébe b...meg!". Britni: valamire nagyon hasonlít az eleje, jahogy ez a britnis!, ezt ismerem, király. Ánuszhimnusz: ez kurvajó, főleg a gitártémák, meg a hangulat, vagymi. Paprika: nekem valahogy nem jön be a refrén, meg a nóta se. Jobban csúszik: király riffek, brutál nóta, ének, király refrén, vége is király, sztem az egyik legjobb nóta. Egeres nóta: jó kezdés, jókis nóta. Vaginás: nekem nem jön be, lánynak meg szerintem jó lehet lenni, csak el kell kötni a petevezetékünket minél hamarabb, pl. kiskorunkban. Orrturkálós: elég átlag. Erkölcsrendészes: jókabrékek, metálos. Baj van mindig: ezisjó, bár nem lett a kedvencem. Vegásgyagyás: jó kezdés, de nem rossz nóta. Hörgős nóta: Király, legjobb, faja dob, faja dallamok. (Botesz barátunk véleménye)

Harmadik albumához érkezett el a szekszárdi punk-rock trió. A ’96-os Róka \'N\' Roll és a ’99-ben megjelent Rókamóka után jelentős fejlődésen esett át a zenekar. Igaz, erre várni kellett négy évet, de megérte! A korongot ismét a Edge Records adta ki a Hammer Music gondozásában, hasonlóan a közeljövőben megjelenő Macsakandrág albumhoz. 12 nagyszerű dal találhatunk a lemezen, mintegy 25 perc terjedelemben. A rókák a székesfehérvári Pont-Mi stúdióban rözgítették a lemezt. A stílus most is a már jól megszokott debilpunk-core. Komolyságnak egy csipetnyi jele sincs, a srácok már sosem fognak felnőni – mondhatnánk hálistennek. Visszatérve a stílushoz, néhol metál és mókás „hárdkór” betétek, blues elemek találhatóak. A Katasztróka felvételei előtt a banda végre megtalálta dobosát Józsika személyében, így a dobgépet végre a sarokba hajíthatták Fürgéék. A szövegeket tekintve is egyre elmebetegebbek lettek Robinék. Megtalálható minden ami szem-szájnak ingere. Széklet, fika, a menstruáció és a végbélrózsa, na meg persze a szex tágabb értelemben vett jellemzése viszi a fő irányvonalat. A borítón egy jóképű óriási róka láthatunk a városban helikopterekkel és fegyverekkel körülvéve, amolyan King-Kong stílusban. A cd egyetlen hátránya a csomagolás a maxi-tok. Jóval több információt sűríthettek volna a nagyobb csomagolásba. A szövegek szerencsére így is megtalálhatóak, hiszen első hallgatásra nem igazán tudtam kibogozni mindegyiket. Puding klasszikus kezdőszám, a rókák szövege szerint is „gyerekes a téma”. A lemez abszolút favoritja a Cseresznyepaprika, amely visszafogott humorával és lendületes dallamával elsőre a fülembe mászott, még utazás közbe is ezt énekelgettem magamba. Másik nagy kedvencem a Britni Szpírsz, hát itt aztán nem spóroltak a faszságokkal a srácok! „Az élvezet viszont nem makszimális ha nem jössz velem britni baszni máris” – asszem no comment. Hehe. A kisegér című lírai alkotás, mintha abszolút nem illene bele a punkosan lüktető lemez témájába. Persze, ha abból a szempontból indulunk ki, hogy minél több műfajt népszerűsítsünk akkor tökéletes. „Túrós a pöcsöm és olyan a bűze, mint egy halnak akik megszagolják, mind meghalnak” – mondja a Sutka bölcs igazsága. Hehe. Mélyebbre ásva a testnedvek és egyéb gusztustalanságok között rálelhetünk a Fikára. A számot már korábban ismerhettük, a zenekar honlapjáról letölthető volt, de most milliószor jobb, mint dobgéppel. Akkor még nem tetszett, azóta teljesen megváltozott a véleményem. A kilencedik szám hallatán kissé megrémültem. A nemiszerv és széklet éra végét éneklik meg a srácok, biztosak lehetünk abban, hogy ha csak nem kasznizza be őket az interpool akkor még sok hasonló nótát hallhatunk tőlük. Korunk nagyszerű találmánya, a mobiltelefon mennyire beteggé teszi az embert – fejti ki eme hangzatos alkotás kissé groteszk módon. A gyagyás vegás szövegét mondhatjuk Balázs önkritikájának is. Az utolsó Barberkniv számnál nagyon meglepődtem, hirtelen a Cradle’ és a Dimmu Borgir valami titkos közös szerzeményét véltem felfedezni. Néhány dalszöveget még idézni szeretnék, de ha jobban belegondolok begépelhetném az egész szövegkönyvet. Ezt nem teszem meg inkább mindenki hallgassa végig eme rendkívül jól sikerült alkotást és szerezettek magatoknak egy kellemes fél órát. Hallgatás közben orrpiszkálás és maszturbáció kötelező!
A cd-n bonuszként megtalálható még néhány elborult baromkodást és turné és stúdióélményt tartalmazó kisfilm, amely nagyszerű hangulat éreztet, mindenképp érdemes megnézni és végigröhögni. Helyet kapott még az ősrégi Dezső a menő klippje is a korongon, ami nem mai szerzemény. Ezenkívül megtalálhatjuk még a ’96-os Demo felvételeit plusz három számot. (Eightball)

Olyasmi ez a zene, amihez nagyon hangulat kell. Ha épp depressziós vagyok, tuti kivágom az ilyet, neki a betonfalnak, wazz, idióták, broáf. De közben meg tudom, hogy sokszor vagyok idióta én is, amikor Hollószínházra, Uhrin Benedekre vagy hasonló őrületekre vágyom: na, ilyenkor tökéletesen beleillik a fent említett sorba a FRL. Könyörgöm, hogy lehet már arról írni egy dalban (összvissz négy sorban), hogy ha hősünk átússza a Dunát, telefolyik vízzel az ánusza, és kiázik jól az aranyere??? Mondom, ha rossz hangulatban, óvatlanul hallgatsz bele ebbe az alkotásba, csak felhúzod magad, hogy miért kell a pubertásban megrekedt kisnagyfiúknak pisikakiszex témakörben ilyen tikatika zenét csinálnia, "mér' nem dógoznak ezek mint más rendes ember"? Naszóval arra próbálok rávezetődni, hogy szigorúan a célközönségnek szól ez a lemez, de nekik nagyon. És végülis, a minimálpunk berkein belül egész szépen kalandoznak a fiúk, hisz a Vákuum helyenként hörgős Black Sabbath paródia, a Blúz lájtos rakenról, a Kisegér szinte Republic-szintű langyi... Persze szabvány punk is van itt dögivel, a Stuka, a Puding, vagy éppenséggel a Fika (figyelitek a címeket?)... Az ultrasúly az utolsó dal, a Barberkniv, mely egy black-death paródia (itt legalább Moldoványi Janika kidobolhatja végre magát, a tufa kettőnégyeknél azért kicsit többet tud a srác). A gyagya témák mellett az elsőre bugyutának tűnő szövegek se kiskutyák, olyan totál debil rímek vannak egymásra halmozva, hogy nem csodálkoznék, ha a Kretén magazin főállásban alkalmazná elkövetőjüket. Az ürítkezés és a nemiség kamaszos megidézése mellett kapnak a vegák, a mobilosok, a lányok úgy általában, sőt maga Britney Spears is.
No, ennyi elég is a zenéről. Található még egy érdekes multimédia is a korongon, no, ezt már tényleg csak erős idegzetűeknek ajánljuk. A fotók és infók mellett megtalálható itt mp3 formátumban a '96-os Róka'n'Roll demó is, de a legsúlyosabb egy Róka Homevideo, amiben koncert- és próbarészletek mellett mindenféle válogatott ökörség található a jó ízlés határain inkább túl, mint belül. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy a kameramann kilógó fütyijével hogyan cirógatja végig az alvó Janika arcát, hogyan zajlik egy igazi (!) vállműtét, ahol semmi nincs kitakarva és fröcsög a vér (nesze neked, Vészhelyzet), vagy milyen premierplánban egy igazi Fürgeró-Kaka, akkor hajrá, de sokszor még nekem is sok volt az élmény. És komolyan nem tudok pontozni. Van amikor 8, van amikor 4 ez az egész. Akkor legyen 6? Legyen. (Shock!)

A kényelmes tempóban, de annál megbízhatóbban dolgozó szekszárdi Fürgerókalábak harmadik stúdióanyagával jelentkezett. A Rókamóka anyagát négy évvel később követő Katasztróka ismét villámlemez (bő 25 percben 12 szám), ismét lökött minimál témákat vezet elő véresen komoly humorfaktorral, de ezúttal szélesedett a zenei spektrum és nőtt a taglétszám is.
A Fürgerókalábak már az 1996-ban megjelent első kazetta (Róka’N’Roll) idején túlnőtte a szintén szekszárdi Prosectura árnyékát, hogy aztán a dobos kiesésével trióban, dobgéppel rögzített Rókamóka kazetta 1999-es megjelenésekor abszolút átvegye a hatalmat a hazai punkzenekarok között/fölött. A Ramones-egyszerűség és -dallamosság, az Exploited-hatásfok, a beteges kortünetekre való könnyed reflektálás és az egyre szélesedő zenei spektrum (a punk mellett hardcore, death metal, doo-wop ballada), no meg a fergeteges humor és a koncertek őrült show-ja egyöntetűen megnyerte a heterogén hazai közönséget. Az FRL a 2002-ben végre CD-n is kiadott Rókamóka után, mindenféle megpróbáltatást, katasztrófát legyűrve visszatért, újfent kvartett felállásban: az énekes Dandi (András), a gitáros Főnök (Balázs) és a basszista Mérnökúr (Robin) mellett a metál felől jött Józsika lett az új dobos. Nyilván az ő keze is benne van, hogy a Katasztróka anyagnak sokkal rockosabb a megszólalása és keményebb, tökösebb a hangzása, már-már metálos hardcore lemez. Ráadásul mélyebb a műfajmerítése (hard rock, black metal, szvinges blues-punk, feszes hardcore, álmodozós punk-pop), mindez játékos könnyedséggel, mégis könyörtelen tempóban. A szövegekben terítékre kerülnek az élet apró kérdései (a cseresznyepaprika kettős hatása, az aranyér hátulütői, a kisállattartás felelőssége, a mobiltelefon-használat, a vegetarianizmus, a szorongás/halálvágy) és a szokásos altesti viccelődés (stuka, faszszag, szex, fika), de felerősödött az önirónia is a Puding meg a Gyagyás vegás című dalokban ban, és főleg a Végetér a... programadó soraiban, melyek már a következő lemezt előlegezik meg (vagy nem). A maxitokba bújtatott korong CD-ROM szekciója pedig ezúttal bőséges hang- és képanyaggal kedveskedik az érdeklődőknek. (est.hu)

Lerókázott lemez, teli egyéb testnedvekkel.
Miért van az, hogy egy adott stílusból a honi színtér, mindig a leginfantilisabb, legegyszerűbb verziót veszi át, és támogatja, csinálja ezerrel? Rockkulturális szegénységünk és elmaradottságunk jele ez is, meg más is.
A Fürgerókalábak ezek után merre léphetett új lemezével? Persze hogy még egyet a leghitelesebben a NOFX által fémjelzett infantilis, ámde dallamos irányba. Sosem sikerült igazán megfejteni, hogy mitől hiteles az egyik infantilis punkbanda, és mitől hiteltelen a másik. A jóság valószínűleg nem elsősorban a zenében van, hanem a hozzáállásban, igazán ettől elfogadható és élvezhető a dolog, de csak valószínűleg, úgyhogy, mivel biztosat mi se tudunk, megfejtés nem lesz. Csak néhány észrevétel.
A Katasztróka című album verbális közegét már a cím meghatározza, tartalmilag pedig testnedveken csúszkálhatunk. Ondó és takony menstruációs vérrel keveredve hömpölyög a lemezen, a Prosectura által bevezetett mesterkélt, mégis együgyű stílusban. Nincs ezzel bajom, csak tizedszerre nem különösebben érint meg, bár én nem vagyok átlagos felhasználó. „Mit tehet a túzok/ ha a fejére púzok" - ez a versrészlet a nagyim köszöntőjéből való, amit a tizedik születésnapomra írt, ebből is látszik, hogy a család nem normális, legalábbis korán kitolták az ingerküszöböm. Akinek viszont nem volt nehéz a gyermekkora, annak még ütős vagy vicces is lehet a debilis argó. Amúgy megfelel a maszturbálós szám is, csak ott megint kicsit unalmas a névsor - Britney Spears, Claudia Schiffer, Naomi Campbell -, ezeket már mindenki ellőtte. Igaz, a választék adott, lázadjanak a feministák okkal, de tegye a sliccére a kezét az összes hímnemű olvasó, baromi nehéz lenne egy nő eszére maszturbálni.
Igazi feszültséget az teremt, amikor az infantilis szövegek nem infantilis zenével találkoznak, hanem hard rock, metál vagy HC stílus alatt szólnak az okosságok. Csak akkor meg punkos Irigy Hónaljmirigy-produkcióvá válik, ezért jó nekünk, hogy a paródia változatból nem sok került a lemezre. Mégis ebből a fajtából van igazi jó szám a lemezen, a Barberkniv, ami kemény, ironikus, ötletes és vicces. Úgy értem, tényleg vicces, nem csak debil, bár politikailag korrekt vagyok, nekem a debilekkel szemben sincsenek averzióim.
Ha megfejtés nincs, pontszám sincs. (Sziget)

A Fürgerókalábak zenekart már eddig is az ország legidiótább punkbandájaként emlegették sokan. Ezen a képen nem fog javítani régóta várt új lemezük, a Katasztróka sem. Humoros szövegekben most sincs hiány, de ha nem szeretnéd, hogy a szüleid kidobják a hificuccodat, inkább ne mutasd meg nekik az FRL-t. Mert a Fürge-humor elég kegyetlen, és nem sok szépség van benne. Az egyik dal arról szól, hogy mi a váéleményük britni szpírszről, aztán énekelnek a legkülönfélébb (aberrált) szexuális fantáziákról (legalábbis remélem, hogy csak fantáziák...), mint pl. a porszívó sajátos alkalmazása a fiúk önkielégétésében, de az orrból származó cuccok felhasználsái módjáról is írtak egy számot... Elég undorító, nem mondom, de Balázséktól valahogy mégis mulatságos.
A zene egyébként nem tiszta punk, mert szívesen átrándulnak más stílusokba is. A borotválkozás szépségeit ecsetelő Barberkniv dal például inkább hörgős gótikus death metal...
Bár a srácok kézzel-lábbl tiltakoznak a sztárság ellen, és mindent megtesznek, csak nehogy jól menjen nekik, a Katasztróka már a megjelenése hetében felkerült a Mahasz listára. Igaz, hogy pont a Szigetre jelent meg, és aki ott volt a Hammerworld sátorban, az FRL koncerten, az valószínűleg még unokáinak is emlegeti majd azt a bulit. Mert az azért nagyon durva, amikor úgy ezerötszázan éneklik Balázsékkal az előző, Rókamóka album egyik "slágerének", a Buzis dalnak a refrénjét... (Bravo)

Végre valahára megjelent a szexárdi csapat várva várt 2. lemeze! 12 dal 25 perc alatt: a koncepció tehát maradt a régi. Előrelépés az élő dobok használata, Jándzsi hadba állítása sokat dobott az amúgy sem gyenge összképen: szerintem sokkal feszesebb, dinamikusabb lett a zenéjük. A punk szó nem is igazán fedi a valóságot, sokkal több annál; egy tökös, pörgős rock'n'roll lemezt készítettek a srácok. A szövegek terén sem történt nagy változás, aki ismeri őket, az tudja, mennyi ökörségre számíthat. Az anyag CD verzióján található egy tuti multimédia rész mindenféle érdekes képpel, a Róka'N'Roll mp3-mas verziójával, a "Dezső a menő" klipjével és egy 16 perces home-videóval; ez utóbbit szavakkal leírni lehetetlen, ezt látni és hallani kell!!! (Figyusz)

Volt egy furcsa nyári élményem. Láttam élőben a szóban forgó zenekart. Nem azt mondom, hogy ez lett volt a nyár csúcspontja, de arra mindenképpen jó volt, hogy felülbíráljam eddigi véleményem a srácokkal kapcsolatban. Az összes jogos vagy jogtalan előítéletemnek ellenére el kell, hogy ismerjem, felettébb hangulatos koncertet adtak. Lendület, erő, jó hangulat, de különösen az tetszett, amikor a csapat főnöke; a Főnök lazán lesétált gitárjával a pogózók közé, akik vállukra vették, majd körbejártak vele, mint egy ereklyével. A közönség persze tombolt. Ezt csak azért mondtam el, hogy érzékeltessem, mennyire kér ezért a zenekarért. Új lemezükön ugyanis ott folytatják, ahol az előzőn abbahagyták.
Rövid kis szösszenetük az Európai Unióba épp csak belépett ifjúságunk megrontására alkalmas borzadályok egész sorát tartalmazza. Az még csak hagyján, hogy valaki legszebb ifjúkorában is a pudingevésről énekel, ahelyett, hogy az Unió intézményrendszerével ismertetné meg kortársait, de azt már csak nem kéne megosztani a közönséggel, hogy aranyere van, vagy, hogy britni spírsz nevű népszerű előadóról fantáziálva önkielégít, ráadásul naponta többször is.
Márpedig a Fürgerókalábak már csak ilyenek. A fentiek mellett pedig még otrombább dolgokról is szó van. Cseresznyepaprika evésről, és az azt követő kínokról, egy kisegér tragikus sorsáról, aki három hétig nem kapott enni és a fiúk-lányok közti különbségről.
Valahol a lemez második felénél kapunk egy ígéretet, mely szerint - az erkölcsrendészet fenyegetésének hatására - véget ér a nemiszerv és a széklet éra. A nyomaték kedvéért a korong utolsó három tételében már tartózkodnak az ilyen jellegű szövegektől. Helyette kapnak egyet a vegások és a mobil függők. Az albumot a borotválkozás borzalmait felvillantó pillanatképpel zárják.
Amúgy a srácoknak határozottan jót tett a sok koncertezés. Zenéjük összetettebb nem lett ugyan, de mintha kezdenék kinőni a lakodalmas punkot. Természetesen a hörgő metálosok ezúttal is megkapják a magukét és van egy kis kikacsintás a hip-hop felé is. A távolban pedig felsejlik a Toy Dolls árnya, de ez inkábba dalaik hagulatából adódik. (Rockinform)

Felemás érézseim vannak az új Fürgeróka-lemezzel kapcsolatban. Zeneileg, legfőképp a dobgép élő dobosra cserélése miatt, és - a lekevert énektől eltekintve - egész jó hangzásnak köszönhetően egyértelmű a fejlődés. A gondom inkább az, hogy milyen irányba. Itt már a Rókamókán még csak módjával adagolt hc és metal stílusú számok vannak többségben, amik közül egyedül az Ignite hatását mutató "Csresznyepaprika" jött be. A slágernek szánt "Puding", ami zeneileg idehaza a Falcongate által képviselt emo-poppunk kategóriába sorolható, viszont valóban jó kis sláger lett, de ehhezhasonló szám csak egy van még a lemezen, a "Kisegér". Mindezt persze tömörebben is meg lehet fogalmazni. Punk: jó. Metal: nem jó. (Magyar Taraj)

Oszama Bin Láden meg Szaddám Huszejn kutyafülék a Fürgerókalábak „Katasztróká”-jához, úgyhogy lehet rágyúrni a legpusztítóbb, legalattomosabb ökörségre! Amennyiben megfelelően felkészültünk a gyilkos Rókákra, akiknek minden bizonnyal hiányzik egy-két kereke, betehetjük a CD-t is a lejátszóba, de csakis saját felelősségre!
Az anyag egyik nagy veszélye, hogy a multimédiás melléklet eltereli a hangsúlyt a zenei tartalomról, annyira nagyon de nagyon de nagyon gusztustalan és megbotránkoztató! Az még hagyján, hogy a „Dezső a menő” ezeréves klipje mosolyra húzza a szánk, de ami a Házimozin belül van, az felháborító, kérem szépen! Nem is tudom, mivel kezdjem: a málnaszörp-fröcsögő, „ijesztő” zombikkal teli padlás horrorral, a sztreccsfarmer szaggató metálfotózással, Dandi mester valódi vállműtétének gyomorfelforgató dokumentációjával, vagy azzal a sok szőrös fenékkel és fütyivel, ami felbukkan?! Ezek után kívánjon jó étvágyat valaki! Igaz, a valódi rókázást azért hiányoltam! Nem isztok srácok?!
Azért akadnak értékesebb megnyilvánulások is, ilyen a debütáló „Róka ’n’ roll” demó mp3-as formátumban történő szerepeltetése, meg a sok-sok fotó ilyen-olyan minőségben, csakis rátermetteknek! Ha itt érne véget a cikk, azt írnám, szép volt fiúk! De nem, hátra van még a fekete róka, leves formájában!
Jönnek az új számok, audió formájában, szám szerint tizenkettő, a korábbiaknál is „progresszívebb” punk megközelítésben, eltávolodásban, ízléstől és stílustól függetlenül! Számtalan stílusdefinícióval illethetnénk ezt a paródia rockot, lehetne „paróka”, „idilli popmetál”, vagy éppen „barock” a barom rock után szabadon! Csak a fantáziánk szabhat határt! Az biztos, hogy Fürgerókáink már régen nem számítanak egy szimpla punk hordának (hú de keményen hangzik…)! Nyomnak ők mindent a csajok (meg egymás) mellett: szakállas rock…, bocsánat róka ’n’ rollt az ánuszcentrikus „Blúz”-ban, Gengszter Zoltánt megszégyenítő rapet a szivatós „Britni Szpírsz”-ben, stoneres hardcore keveréket a szigorú „Vákuum”-ban (bent is tartja a levegőt Dandi…), szóval őrültek! Na nem, mintha eddig normálisak lettek volna! Merészelnek azonban ettől még többet is, így siratós balladát írtak kipurcant kisegerükről (mily’ meglepő a dal címe: „Kisegér”), a lányok azon bizonyos nehéz napjairól („Stuka”), csordavokálozásra késztetik a Cadaveres De Tortugas, a Septic, meg az Excess Of Cruelty tagjait, illetve mókásan beszólnak a vegetáriánusoknak a „Gyagyás vegás”-ban! Búcsúképpen pedig bepancsolnak egyet a gótikus hatásokat is (be)mutató, brutális „Barberkniv” death/black metalos agymenésével! Meri ezt még valaki rajtuk kívül? Csak tessék, csak tessék! Egyet viszont ne felejtsünk el: Rókáink mindezt nem gondolják teljesen komolyan (Vagy igen?), szórakoztatni akarnak, iszonyú jó arcok (jópofák…), és jól is áll nekik ez az idiotizmus! Haláli! (Zenészportál)

Azt hiszem, ez egy nagylemez... Nagy! Bár méreteit tekintve éppen akkora, mint egy átlagos CD, a korongon található zene minden várakozást felülmúl. Egyszerűen zseniális! A szekszárdi csapat ezen a lemezen megmutatta az egész világnak, hogy is kell nagybetűs zenét csinálni! Változatos, sokoldalú anyag jött ki a srácok keze alól. Igazi kvintesszenciája mindannak, amit ma rockzenének nevezhetünk... Lássuk csak:
Intró nincs, pedig el tudtam volna képzelni egy hangulatos komolyzenei nyitányt mondjuk a Bivalybasznádi Filharmonikusok előadásában... Mivel ez kimaradt, rögtön a Puding című zseniális szerzeménnyel indul a lemez. Remek riffek, fantasztikus dallamvezetés, ráadásul a témaválasztás is aktuális. Bizony, valamikor tényleg kell egy dal, ahol a frontember a pudingról énekel. A nóta arról is híres még, hogy nem szólózik benne Kerry King. Rögtön utána a zseniális Britni Szpírsz című mű jön, ahol ízelítőt kapunk abból, hogy miként kell frappánsan ötvözni dallamos témákat az izmos reppeléssel. A nóta arról is híres még, hogy nem szólózik benne Kerry King. Az ezt követő Blúz már a nevével is sejtetni engedi, hogy itt a rock hőskorába teszünk egy kis időutazást. A négysoros szöveg frappáns töménységgel foglalja össze a fiatalságot leginkább foglalkoztató kérdéseket. A nóta arról is híres még, hogy nem szólózik benne Kerry King. Egy igazi húzós, vérbeli FRL szerzemény következik a Cseresznyepaprika képében. A fiúk megmutatják, hogyan kell másfél percbe sűríteni az igényes muzsikát és a mély tartalmú mondanivalójú szövegeket. A nóta arról is híres még, hogy nem szólózik benne Kerry King. A Vákuum következik, ahol a zenekar tagja bemutatják, hogy kell a hard rock riffeket ötvözni a dzsunga HC énektémákkal. A témaválasztás egyszerűen frenetikus, gondolom, mindenkit foglalkoztat a porszívóval történő kielégítés kérdése. A nóta arról is híres még, hogy nem szólózik benne Kerry King. egy kis lazítás jön a Kisegér képében. Az akusztikus hangvétel remekül passzol a szomorú, már-már könnyfakasztó témához. A nóta arról is híres még, hogy nem szólózik benne Kerry King. A már az ovisokat is foglalkoztató férfi-nő ellentét mindig időszerű témája bukkan fel a Stuka című dalban. A nóta arról is híres még, hogy nem szólózik benne Kerry King. A következő szerzemény, a Fika is örökzöld témához nyúl, mégpedig a gasztronómia és a kulináris élvezetek gondolatvilágához. A nóta arról is híres még, hogy nem szólózik benne Kerry King. Végetér a... a következő zseniális darab, melyben egy megkapó vallomást hallhatunk a csapat múltjáról és jövőjéről. Zeneileg is tökéletesen megkomponált darabról van szó, ráadásul a nóta arról is híres még, hogy nem szólózik benne Kerry King. Modern témát ölel fel a Mobil című tétel is. Mint a cím is mutatja, mindenki szíve csücskéről, a mobiltelefonról szól. Ráadásul egy zseniális fordulattal egy igazi ufó-sztori kerekedik ki a végére. A nóta arról is híres még, hogy nem szólózik benne Kerry King. Csöppet sem unalmas módon ismét az étkezésé a szerep a Gyagyás vegás című szerzeményben, ráadásul a zene is remekül sikerült. A nóta arról is híres még, hogy nem szólózik benne Kerry King. Fájó pont, hogy a Barberkniv az utoló szerzemény a lemezen. Mellesleg a lemez csúcspontja! A gothic-black hangvétel mindig is jellemző volt a csapatra, itt is megmutatják, hogy ők ennek a stílusnak az egyik legavatottabb képviselői. A szövegtéma ugyan kicsit véres, de ebben a műfajban ez nem meglepő. A nóta arról is híres még, hogy nem szólózik benne Kerry King, sőt, Lars Ulrich sem dobol!
A banda korábban is híres volt arról, hogy mérföldköveket raknak le egy-egy kiadványukkal, ezúttal sincs ez másképp. Mestermű a lemez zeneileg, annak ellenére is, hogy azért a népzenei gyökerek interpretálását kissé hiányolom. A CD-n található multimédia rész azonban egy óriási csalódás, mert az derül ki belőle, hogy az egész csapat csupa lógópöcsű tagból áll. Hiába látunk egy emberes adag barna matekot a kagylóban, a sokat megénekelt kemény, férfias szervek hiánya sokat ront az összképen. De ha csak a zenére figyelsz, akkor jó lesz! (Rockgyémántok)

És túléltem! Ugyan még mindig a kezelés hatása alatt állok, de határozottan érzem, hogy vagyok! Helyenként még lógnak belőlem infúziós csövek, de legyetek nyugodtak, ez már biztos jele annak, hogy stabil lábon fogok visszatérni a normális életbe! Igen, még oda vagyok szíjazva, de lássuk be, az elmegyógyintézetben ez természetes… Az ápolónő azt mondta, az egyik legjobb betegük vagyok. És mikor megtudta, hogy a Katasztróka juttatott idáig, egyből simán ment minden, ráadásul a kisegere is túlélte az incidenst, pedig nagyon kölcsönadtam volna neki a vákuum gépemet. Biztos tetszett volna neki. Azt hittem, hogy nem történhet meg még egyszer. Pedig mégis, hiszen a szexárdi négyes különítmény kiadta legújabb hanganyagát, amivel garantáltan mindenkit falhoz fognak állítani!
Én próbáltam magam álcázni, mikor a medzsboxxtankjaimmal bezúztam a várost és lépkedtem az épületeken, de úgy néz ki valami paparazzi lekapott. És tessék, még jogdíjat sem kaptam, pedig ott feszítek a CD elején rókajelmezben. Meg vittem a játékhelijeimet is, meg a G.I. Joe géppuskámat. És aztán valami brutális death metál zenekar, akik véres fejjel játszanak a koncerten készített alám valami zenét.
Mikor megkaptam ez első adag nyugtatót, először nem értettem semmit. Puding... persze, mindenki szereti. Dandi is. Aztán a britni szpírsznél rájöttem, hogy a Ganxsta mennyire jól nyomja, és mennyit tanultak tőle! Valamit betoltak a szobába… nem értettem mi az, aztán hirtelen olyat éreztem, mint még soha! Vákuum! Nekem adták a végén, gondolták, úgyse tudom otthon használni! Szomorú voltam, mikor minden véget ért. Mosolyogtam, de nem hittem ám semmit el Dandinak, mert akkor sem bíznék benne, ha ő lenne az FRL énekese!
Tudjátok milyen szörnyű a csajoknak? Mindegy, ne részletezzük. Tovább kínoztak. Behoztak egy egész színpadot, és egy hangmérnököt. Valami olyan számot játszottak, hogy gyagyás vegás, de én teljesen nem értettem miért mondják ezt. Valahogy sikerült zöld ágra vergődniük, mert végig nagyon jól szóltak…De tök jó volt, végül is dallamos volt, és nekem nagyon bejött, ugyanúgy, mint a többi eszköz! Tehát végérvényben hiába próbáltak megölni az idegenek, a 112 segítségemre sietett!
Látták, hogy így nem mennek semmire, ezért úgy gondolták, behoznak valami jó kis belassulós metálzenét, deathos hörgéssel megfűszerezve. De nem sikerült nekik! Én csak nevettem! Hogyan lehet a borotvaproblémáról hörgős számot írni? A Dandi, a Főnök a Mérnökúr meg a Józsika biztos tudják. Őket mellettem kezelik. Szomszédok vagyunk, és összehoztak valami lemezt is! Katasztróka a címe, és a www.furgerokalabak.hu -ról be tudjátok szerezni! De vigyázzatok velük, mert veszélyes egyének. Fellépésen vagy az orrukat túrják, vagy metálharcolnak a ventillátorral. Tanultunk egy nótát is, most már… de ez egy másik történet. (Zenemagazin)

Nem a legvidámabb hangulatomban helyeztem a lejátszóba a Fürgerókalábak legújabb alkotását, ami azonban rosszkedv ellen a leghatásosabb gyógyszernek bizonyult - vidám, punkos zenéjük, infantilis szövegeik hatására a legkomorabb hallgató is percek alatt hasát fogva röhög vagy éppen ropja a rock'n'roll-t nem törődve a szobai berendezéssel...
A demót is beleszámítva már harmadik hülyeség-csomagját szabadítja ránk a brigád, melyek közül az előző Rókamóka már igazi kultusz státusszal bír a hazai rockzenét hallgatók körében. Hiszen rengeteg ember, aki egyébként egy punklemezt még a legkegyetlenebb kínzások ellenében sem hallgatna meg - jómagamat is idesorolva - fújja kívülről a Tanyabulit vagy éppen a Buzis dalt. Komoly feladat előtt állt hát a szexárdi csapat, hogy az előző anyag folytatását elkészítse - szerencsére azonban a feladatot cseppet sem vették komolyan, így egy hasonlóan szórakoztató anyag született. Azt természetesen a jövő dönti majd el, hogy erről hány szerzemény válik komoly 'slágerré' a fiatalság körében. Az előjelek viszont mindenképpen bíztatóak a banda számára, mivel már mostanra rengeteg fiatal figyelmét keltette fel a Hammerworld magazin válogatásáról már ismert Barberkniv, ami egyébként a lemez egészére egy cseppet sem jellemző, Cradle Of Filth hatású, grindolásoktól sem mentes, black/death metal paródia. /Igy akár egyfajta missziót is véghezvihet a zenekar, hiszen lehet hogy sok fiatal itt ismerkedik meg ezzel az underground stílussal.../
Az utóbbi időben néhány Fürgerókalábak koncerten már volt alkalmam meghallgatni néhány új szerzeményt, ami alapján már tudtam, hogy ismét egy változatos lemez született. Már az említett 'élő hangversenyekről' ismerős volt például a Blúz, ami egy pörgős rock'n'roll szerzemény, egy egyszerű blues séma igen erőteljesen megszólaltatva - vidám kisugárzásával tényleg bárkit táncra bírhat! Van itt azért a már említett black/death téma mellett - ahol Moldoványi János (azaz a borító tanulsága szerint Józsika) ismét megmutathatja, mire képes - erőteljes stoner téma is Vákuum címmel (ennek a dalnak egyébként szövegéből is rendkívül praktikus tanácsokat kaphatnak a 'rászorulók'); vagy éppen jófajta Heavy Metal téma, a Mobil, nagyszerű 'csordavokállal' megfűszerezve. Sőt, könnyekre fakasztó balladát is írtak, Kisegér címmel. A dalok nagy többsége azért ismét vidám, punkos, rock'n'rollos darab. 'Dandi' hangja a műfaj hazai énekesei közül kétségtelenül a legjobb: képes igazán vidámságot sugárzó hangja tisztán megszólalni, de néhol igazán erőteljes ordításokat is produkál, persze azért nem viszi túlzásba ezt a megszólalási formát. De ami a legfontosabb: ismét emlékezetes, jó dalokat írtak, amiket már második hallgatáskor együtt fújhatunk a bandával.
Nincsenek gyenge pontok egyébként is rövid szerzeményeik között, így unalmas pillanatok kizártak a lemez hallgatása közben. Bizony, az anyag mind a 25 perce erős lett! Amiről pedig Fürgerókáék igazán híresek, idióta szövegeik, szerencsére a megszokott szintet hozzák. A szokásos poénos, szexuális és egyéb gusztustalan témáikról szólnak ismét; nem megfeledkezve az öniróniáról sem, hiszen a Végetér a... című szerzeményben pontosan saját témáiknak egysíkúságát és polgárpukkasztóságát gúnyolják ki. Ennek ellenére szerintem ezeken a szövegeken lehetetlen megsértődni vagy éppen felháborodni; és egysíkúnak sem nevezhetők. Hiszen tulajdonképpen napjaink égető kérdéseiről szólnak: Britni Szpírszről, a mobiltelefonok elterjedéséről, a vegetarianizmusról, vagy éppen a Stuka című dalban női lét nehézségeiről.
Zenei szempontból, komoly változás is történt a Rókamóka óta: mostmár nem dobgép hallható a lemezen. Ki is használták kellően az élő dobos adta lehetőségeket. Az anyag egyébként kellemesen vastagon szól, itt bizony nyoma sincs a hazai punkanyagokat jellemző vékonyka gitársoundnak.
A cédét egyébként az igényes multimédiás melléklet miatt is érdemes beszerezni, hiszen vannak itt videóklippek. Sőt, tulajdonképpen nem is egy, hanem két anyagot is beszereznek a vásárlók, mivel mp3-ban tartalmazza a CD a teljes Róka'n'roll demót, valamint egy-két különlegességet - többek között az albumon is hallható Fika Shock- válogatáson majdnem megjelent változatát dobgéppel és az Iron Maidnemes Töfi szólójával. Az aranyosan idétlen lemezborító is jól illik a korongon hallható muzsikához. Egyszóval pontosan azt hozta ismét a Fürgerókalábak, amit elvárhattunk tőlük előző anyaguk után. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne magának egy vidám szűk fél órát szerezni. Nem csak punkoknak! 9/10 (Passzió.hu)

Blamázstól kaptam egy CD-t a Szigeten, hogy írjak már valami lehúzót róluk. Úgyhogy most írok.
Kezdjük egy történelmi visszatekintéssel. Ezt már leírtam az idei Sziget beszámolóban is, csak ott egy évet tévedtem. Most utánanéztem a dolgoknak, 1997. augusztus 21-én láttam először a zenekart, a Sziget fesztiválon, a Wanted színpadon hajnal 4-kor. Írtam is róla koncertbeszámolót a Rozsdaszín Párduc fanzine-ba. Szóval aznap hajnalban fan lettem. Később sikerült átvennem az első demót, és fanatikusként hallgattam a számokat. Jópár év után jött a Rókamóka, egy eredeti kazetta boldog tulajdonosa lettem, elég sokat hallgattam az albumot, jártam a koncertekre, pogóztam, boldogan énekeltem az idióta szövegeket.
Eltelt 4 év, és itt az új lemez, a Katasztróka. Valószínűleg én nőttem ki az FRL-t, mert ettől a lemeztől már nem ájultam el.
Menjünk sorban, ahogy illik! A borító szép, és szerintem ötletes is. Azt mondjuk nem tudom, miért nem tudták normális vastagságú tokba rakni a lemezt, egy 12 számos album már nem tartozik a maxi kategóriába. Vagy talán a számok hosszúságára utal ez? A kiadó az Edge Records, ami egy Metal Hammer közeli dolog. Jobb a magánkiadás, vagy egy undergroundabb kiadó (mittomén pl. Nemart), de gondolom így a terjesztést sokkal könnyebb volt megoldani, állítólag toplistás az album az eladások alapján. A tagok "nevei", és a róluk készült fotók jól sikerültek, az látszik, hogy hülye ötletekből még nem fogytak ki.
Ez már kevésbé mondható el a szövegekről. Azon gondolkoztam, hogy a nulla mondanivalójú zenéket nem illene lefikáznom, mert a ska zenekarok nagy része is a nagy semmiről énekel, mégis szeretem őket. Azért talán a punkban nem ártana néhány értelmesebb szöveget is írni. De ha már ez a debil-core stíl az irány, akkor legyen fantáziadús a dolog! Talán azért tetszettek jobban az előző albumok, mert egyediek voltak, fantáziadúsak. Az új számok között viszont több szerintem eléggé erőltetett darab van. 4 év után már biztos szorított az idő, alkotni kellett valamit gyorsan. Vannak szokásos baszós-szopós-pöcs-pina számok (Britni Szpírsz, Vákuum, Stuka), amiket elvileg most már abbahagynak, erről szól a Végetér a... című darab. Viccesek ezek is, csak kicsit unalmas tényleg. A pudingról, meg az éhezéstől elpusztult kisegérről szóló nóták szerintem már nagyon erőltetettek. Ötletesebb a mobiltelefon-függőségről szóló Mobil, mondjuk már ezt a témát is feldolgozták páran tudtommal. Előkerülnek még a szokásos gúny-számok, hallhatunk blues-fikázást, a négysoros szöveg legalább tényleg vicces, metál-paródiát (remélem, viccnek szánták :), és a vegetáriánusok is sorra kerülnek a Gyagyás vegás című opuszban. A Magyar Taraj legutóbbi számából meglepve értesülhettünk, hogy a szövegíró Blamázs is egy ilyen gyagyás vegás valójában. Ez kicsit emlékeztet Fat Mikire, aki annakidején rendesen szidta a növényevőket, aztán maga is eme életforma mellett kötött ki. Persze erről a témáról is írtak már sokan, pl. a Reel Big Fish, vagy itt van a legfrissebb (szerintem sokkal fantáziadúsabb) darab, a Csók és könny Pacalhimnusz című száma. A rímek itt-ott nagyon jól sikerültek, de azért találni néhány fájóan bénát. (Mondjuk az se baj, ha nincs egy szövegben rím, lásd pl. Dead Kennedys.)
Asszem a szöveget fikáztam eleget, térjünk át a zenére! Dobgép helyett a koncertekről már ismert élő dobos játszik, elég jól nyomja, mondjuk nem értek hozzá. A hangzás teljesen rendben van. Összességében a számok tök ugyanolyanok, mint az előző lemezen, persze van pár kivétel. Az eddig nem említett Cseresznyepaprika zeneileg nagyon bejön, a témaválasztás (az erős paprika kétszer csíp) végül is mondható egyedinek. Blues-t se sokat hallottunk eddig punkosan. A metál paródia nem tetszik, nem eléggé durva (najó a hörgés nem rossz, de szerintem van benne valami számítógépes trükközés), viszont a háttérben hallható orgona nem rossz. Jó még a Végetér a..., és a Mobil zenéje.
Most pedig dobjuk be a CD-t a számítógépünkbe! Mivel az audio rész elég rövid, jó sok hely maradt a bónusznak. Szép igényes html oldal fogad minket sok hasznos kiegészítővel. Egy nagy rakat a honlapról már megszokott elborult képet találunk a tagokról és haverjaikról. A videó szekcióban megnézhetjük a Dezső a menő klippjét, ami sejtésem szerint nem éppen tegnap készült, és egy 15 perces házimozit a zenekar életéről. Nem gyenge, ezek a csávók tényleg nem normálisak. Jókat röhögtem rajta, de a Bandi műtétét bemutató résznél majdnem leájultam a monitor elől. Megtalálhatók még a dalszövegek, a Róka 'n' Roll demó anyaga mp3-ban (sajnos csak 128 kbit/s), és 3 bónusz szám.
Na, kb. ennyi. Jól meg van csinálva a lemez, a fanatikusoknak kötelező. Mivel Blamázs is olvassa ezt, nem mertem több rosszat írni róla. :) (Punkportal)

Második csapását szabadítják a világra Szekszárd legnagyobb debiljei, azaz a Fürgerókalábak. A négyes rendesen kitett magáért, 12 nótát rögzített, igaz csak 25 percben, ha-ha! Köztudott, hogy nem vagyok az a kimondott kali punk rajongó, de az egyszerű zene, és Dandi kedvesen bárgyú hangja kellően hatásos; főleg egy sörözős, csajozós házibuliban üthet nagyot a Katasztróka. A szövegek, persze full extrások. Egyik kedvencem a Britni Szpírsz: "Hogy cseng ez a név: Naomi Kempbell?! / Egy fekete párduc baromi mellel, / A másik gyengém az a Sandra Bullok / Akit egyszer biztos, hogy farba szúrok, / Az élvezet viszont nem makszimális / Ha nem jössz velem Britni baszni máris!" Ha-ha!
A dalok(?) tempója viszont meglepően változatos: a szomorú ballada Kisegértől a black metalos(!) Barberknivig van itt minden, mint a búcsúban. A szövegek, szerencsére nemcsak a szexről szólnak, úgyhogy mindegyiken lehet fetrengeni a röhögéstől - bár megnéztem volna a masteringet végző Jaya Hari Das fejét, amikor meghallotta a Gagyás Vegás című nótát, ha-ha!
Nincs az a gátlásos rocker társaság, amelyik ne indulna be egy ilyen anyagtól egy házibuliban. Ez a lemez annyira rossz, hogy az már jó! (Heavymetal.hu)

Hipp-hopp. "Úgy szeretem a pudingot, mint olajat a juingok" - bömböli Bali a nyolcéves szekszárdi punkegyüttes harmadik lemezén, de természetesen a párzási szokásrock sem hiányzik kopár erdejükből. "Megdöbbentő módon monoton, mikor nők pörögnek a botomon". Róka'N'Roll (1996) és Rókamóka (1999) című magánkiadásaikból elenyésző mennyiség fogyott. Az új magyarpunkos nyakonöntést igazi lemezcég gondozta, és most már veszettül fürgén túlszárnyalt minden eddigi FRL-statisztikát: hipp-hopp, a 30. helyen debütált a Mahaszon. (Vasárnapi Blikk)

A szexárdi terrorbrigád újra lecsapott. Megjelent - az eredetileg február környékére ígért - Katasztróka.A zene az előző albumukhoz mitsem változott, de sokkal jobb hallgatni igazi dobost, dobgép helyett. A borító igényes amolyan Godzilla jelenetes. De viszont a számok mostsem igazán hosszúak. 12 szám=25 perc. Szóval ha van fél óra szabadidőd vígan végighallgathatod. Na szóval egy elég gyagyás szövegű számmal indul az album (Puding). De egyébként jó szám. Aki internetezik, az már biztos ismeri a Britni Szpírsz című számot, ami az egyik legjobb a cd-n. A Blúz című szám, nagyon emlékeztett a BLUES királyaira, ha-ha... A szövegen akkorát röhögtem, ti nem: " Mire a Dunát átúszom, telefolyik vízzel az ánuszom." Cseresznyepaprika: hát nem sok zenekar zenésítette meg ezt a témát, mit mondjak érdekes történetet mond el. Vákuum: a maszturbációs dal magyarán fogalmazva... Kisegér: lírai Frl dal, a kipurcant kisegér dala...... Stuka: hát ez kész, már kezdtem azt hinni,hogy ezen az albumon kevesebb lett a "szextualitásól sem mentes", de tévedtem. A dob itt nagyon tetszik. Fika: egy régi szám újra feldolgozása, igazi koncertnóta. Véget ér a: behardcorolt a zene, az ének bekeményedett. A dal szerint nehéz szakma a rokkerkedés, figyeli zenekarunkat már az erkölcsrendészet és az Interpool. Mobil: a legjobb szám a cd-n. Nekem a kedvencem, egy fasza bevezető résztől kezdve a szövegig, minden faszául ki van dolgozva. Van benne vokál, amiből egyébként elég sok van az albumon, remélem élőben is jól fog szólni... Egyébként ebbe a számba még az emberrabló ufókat is belekeverik. Gyagyás vegás: a vegetáriánusokat kritizáló dal ez, szerintem is a vegások gyagyások.. Barberkniv: ez a szám a rokk legendák sorába emeli rókáékat... (ha-ha)
Extrák: a Dezső a menő klippje, rakás fotó, a Róka N Roll 1996-os demó dalai mp3-ba, + 3 más mp3. Emellett egy házimozi nevű 16 perces kisfilm. A házimozi írnám véleménynem, hogy aki azt hiszi látott mindent az téved, ezen a többnyire poénnal teli videón egy-két jeleneten még én is megdöbbentem. (Ti is megfogtok) + meg még a szokásos weboldal...
Na szóval aki eddig is szerette az FRL, annak ez az album tuti bejön és még sok rajongót fog szerezni, az eddigi legjobb Fürgerókalábak hanzóanyag.... (Punkforum)

Na, mivel 1-jén kint voltam a Szigeten, megtekintettem a szekszárdi Fürgerókalábak fellépését, akik azzal a hihetetlen bejelentéssel kezdték a koncertet, hogy most már tényleg megjelent az új albumuk a Katasztróka! Nem igazán vettem komolyan a dolgot, mert Aczélos Balinak elhinni akármit is, elég naiv dolog lenne! De este felé mégis benéztem a Hammer standjához, és tényleg ott volt! Mondta az eladó csajszi, hogy 1500 HUF -ba kerül! Ennyiért megéri CD-t vásárolni gondoltam, és megvettem! A borító elég infantilisra sikeredett! Egy hatalmas róka megy keresztül a városon, amolyan Godzilla stílusban! Amúgy jól néz ki szerintem! Jobb, mint a Rókamóka borítója, amin egy Discman volt! Miután hazaértem betettem, és nem akartam hinni a fülemnek! Ilyen hülye szövegeket! Be volt ígérve, hogy kicsit komolyabbak lesznek, mint eddig, bár sejtettem a koncerteken hallott számok alapján, hogy ez nem teljesen igaz, de azért erre nem számítottam! Elsö szám címe: Puding. "Úgy szeretem én a pudingot, mint az olajat a Ewingok!" És arról szól a szám hogy meg kéne
komolyodniuk tényleg, de kell a pudingról is énekelni! Amúgy elég jó kis, dallamos szám! Utána jön a Britney Spears -röl szóló szám! Szerintem nagyon el lett találva, jó gyagyás refrénje van, mondjuk, de koncerteken alapszám lesz! Ja, és van benne fantasztikus rap betét is! Amúgy nem csak a popcsillag Britney -röl van benne szó, hanem van Madonnáról, Naomi Campbell -röl és Claudia Schiffer -röl is szó, de a Britney -töl várják el leginkább az orálisan történö kielégítést! Következik a Blúz címu szám, aminek a ritmusa talán tényleg egy kicsit blues -os. De a szöveg itt a "legérdekesebb". "Mire a Dunát átúszom, telefolyt vízzel az ánuszom..." És az ánusz téma megmarad a következö számban is, mivel Aczélos szövegíró úrral megtörtént az, hogy nagyon fájdalmas volt számára az anyagcsere folyamat, mivel sok cseresznyapaprikát használt fel az ebéd elkészítéséhez! Aztán van szó egy megdöglött kisegérrol is, aki szegény 3 hétig nem kapott ennyi, és ez lelki problémát okoz a szerzonek! Aztán bevallják, hogy szeretnek fiúként élni, mert nem menstruálnak, csak a férfiasságuk túrós! (pfújjj - a cikk írója) Aztán egy koncertekröl régóta ismeros szám következik a Fika, ami megdöbbentö szöveget tartalmaz, miszerint koncetek közben is szokták majszolni az orrváladékot! (egészségükre - a cikk írója) Aztán a következö számban jön a meglepetés hogy most már tényleg véget fog érni a székletekkel kapcsolatos számok írása az erkölcsrendészek miatt, és a következo lemez már másként szól majd a rockerekhez! A Mobil címü szám a leggyengébb a lemezen. Gyenge téma szerintem hogy mindig szükség van a mobilra, és ezen még a refrén sem segít! Ki lehetett volna hagyni nyugodtan! Aztán írtak egy számot arról hogy mekkora hülyeség a vegetáriánus életmód!A szám címe Gyagyás vegás. Érdekes téma, pláne ha azt vesszük figyelembe, hogy a szám írója szintén vegetáriánus! Aki nem érti, hogy mi akkor a lényeg, az olvassa el a Magyar Tarajban az FRL interjút! Az utolsó szám a Doghri Nadi folytatásaként említheto meg! Ilyen metálos izé, durva dobbal, és hörgésekkel! És már vége is van a lemeznek. A CD tartalmaz multimédiás részt is, amin megtalálható az elsö album egyik legnagyobb slágerének, a Dezsö a menönek a klippje, a teljes elsö album mp3-ban, egy rakás kép és van házi felvételekbol készült videó is, amiben megnézhetjük Andris vállmutétjét! Ennek megtekintését csak eros idegzetu punkereknek ajánlom! Összességében szerintem aki megveszi a lemezt, az azt fogja kapni, amit elvárhat a Fürgerokalábaktól! Értelmet nem nagyon kell keresni a szövegekben, mert ez nem arról szól! Megpróbálni komolyodni számukra, legalábbis szerintem egy felesleges próba lenne! Úgysem menne, meg szerintem nem is fognak kísérletezni vele! Miért is tennék? Tök népszeruek! Amikor felmennek a színpadra, hatalmas ovációval fogadják oket, és nem várja senki hogy normálisak legyenek! Akkor meg miért kéne változtatni? Szerintem ezzel a lemezzel csak növelni fogják az amúgy sem kicsi táborukat, és lassan lekörözik a nagy elodöt a Prosecturát is! Vagy már le is körözték... (Skatepunk)